Ha valaki gyerekkorában érzelmileg vagy fizikailag bántalmazó környezetben nő fel, az az egész életére kihat — a kötődési stílusára, a párkapcsolataira, a világképére.

Amikor valaki gyerekként hosszú ideig érzelmi, fizikai bántalmazásnak van kitéve (pl. nárcisztikus szülők, agresszív testvérek, érzelmileg elérhetetlen szülő), az agy és a szív úgy tanulja meg:
a szeretet = fájdalom, kontroll, manipuláció.
Ez az ún. trauma-kötődés (trauma bond).

Ezután az ember ösztönösen olyan emberekhez kezd vonzódni, akikben tudattalanul felismeri ezeket a régi mintákat.
Nem azért, mert ez jó neki, hanem mert ez az ismerős, „otthonos” érzés.
Még ha fáj is.

Amikor ilyen lelki társ érzés születik sérülésekből, az gyakran háromféleképp alakulhat:

• Vagy egymás sebeit felerősítik (mert még nem dolgozták fel), és toxikus kapcsolat lesz belőle.
• Vagy segítenek egymásnak gyógyulni (de ehhez óriási tudatosság kell).
• Vagy csak energetikai szinten maradnak kapcsolódva (anélkül, hogy fizikailag egy pár lennének).

Trauma-kötődés:

Kapcsolat alapja: félelem, kontroll, bizonytalanság
Érzelmi dinamika: hullámvasút — egyszer imádat, máskor elutasítás
Jellemző érzések: szorongás, bűntudat, túlzott függés, félelem az elhagyástól

Egészséges kötődés:

Kapcsolat alapja: bizalom, kölcsönös tisztelet, stabilitás
Érzelmi dinamika: nyugalom, biztonság, kiszámíthatóság
Jellemző érzések: támogatottság, szabadság, szeretet félelem nélkül

Ha úgy érzed, Te is ilyen kapcsolatban vagy, gyere és beszéljünk róla!